Másfajta történet. Most ezt írom, ehhez van kedv. Jó szórakozást hozzá.

https://word.office.live.com/wv/WordView.aspx?FBsrc=https%3A%2F%2Fwww.facebook.com%2Fattachments%2Ffile_preview.php%3Fid%3D457821284424279%26time%3D1447617031%26metadata&access_token=100000058472095%3AAVJ6uuPsHIax5lt6BzmRVJJcu_NIW9gmez8tw_2OXE_CLw&title=cucclaj.docx

Vaporastu - 4. részlet

Lassan beesteledett. Chester azt hitte, hogy pikk-pakk ott lesz a nagynénjénél, de erősen elszámolta magát. Több órába telt neki eltájékozódni és eljutni gyalogosan ahhoz a bizonyos házhoz. De végül ideért. Jinny néni háza. Ugyan olyan akár a többi ház a város ezen felében. Chester meg se találta volna ha nem térképpel felszerelkezve jött volna. Az ablakon át sárga fény szűrődik ki, belül mozgolódás. A fiú elrakja a térképét és nagyot sóhajt. Régen járt itt utoljára. Talán 10 éves lehetett, akkor is csak pár napig volt itt vendégségben édesanyjával. Lassan fellépdel az ajtó előtti pár lépcsőfokon, majd az ajtóhoz emeli a kezét. Kopogni készül, de mégis tétovázik. Talán még Ő se tudja miért, de mégis vár. Lehet az izgalom teszi vele. Most tudatosult benne, hogy itt kezdődik az új élete. Más város, ahol eddig még alig-alig járt. Más ház, más környezet. Chester alapvetően nem szereti a változásokat így ez neki egy kissé megpróbáltató. Újra nagy levegőt vesz és mikor már kopogna az ajtón, Jinny néni belülről nyitja ki. A meglepődöttségtől Chester picit megugrik.
- Jaj Chester! Hát ideértél épségben! Mutasd magad! De megnőttél! Milyen férfias lettél!
Chester nem tud megszólalni, hisz nagynénje nem is engedi szóhoz jutni. Csak áll miközben Jinny néni nézegeti a fiút, húzogatja a ruháját és tapogatja minden porcikáját. Mint ahogy a rokonság nagy része szokta. Jinny néni már nem mai csirke, de mégis jól tartja magát. Chester édesanyjának a nővére. Nem lehet tudni a korát, nem szokta csak úgy elárulni, csak annyit lehet tudni, hogy 40 felett van biztosan, de 10 évet letagadhatna. Valahogy rajta nem fogott az idő vasfoga. Élénkvörös hullámos haj, jelenleg kontyba feltűzve, és kissé foltos otthonka van rajta. Klasszikus nagynéni szerelés. Ahogy végzett Jinny néni Chester végigtaperolásával, gyorsan be is tessékeli a házba. Bent fényárban úszik a lakás, vagy legalábbis sokkal fényesebb mint odakint. Chester kissé hunyorogva lép beljebb. Nagynénje előre is szaladt a konyhába, hiszen meleg étellel várta már a fiút.
- Gyere! A konyhába!
Kiabál Chesternek. A fiú azt se tudja merre mi van, így csak a hangot követi. Az előszobából a konyhába jut rögtön ahol az asztalon egy tál gőzölgő valami várja. Feltehetőleg főzelék, esetleg nagyon sűrű leves, de ez érdekli a legkevésbé Chestert, hisz jócskán megéhezett a nagy séta közepette. Le is ül a tányér elé és megragadja a kanalat, majd mohón elkezdi lapátolni befelé az ételt. Íz alapján se tudja megállapítani, hogy mit eszik. A lényeg, hogy jó íze van.
- Látom megéheztél. Ha kérsz még csak szólj, van bőven még belőle.
A fiú csak hümmög egyet, jelezve, hogy hallotta és felfogta amit Jinny néni mondott neki.
Hamar elfogy a tányérból az étel és Chester jóllakottan dől hátra székében.
- Áhh, köszönöm Jinny néni! Ez nagyon jól esett!
- Egészségedre!
Mondja mosolyogva Jinny néni, miközben friss teát tölt mindkettőjüknek. Leül a fiú mellé az asztalhoz, majd belehörpint teájába.
- Na mesélj Chester mi történt az úton! Könnyen idetaláltál?
- Hát, jól telt az utam, egész hamar megérkeztünk a városba a léghajóval. Mellesleg könnyen idetaláltam, csak a város nagyobb mint ahogy a térképen kinéz. Nem gondoltam volna, hogy ilyen sokáig kell majd sétálnom.
- Igen,igen. Elég nagy ez a város, sokan lebecsülik a méreteit, de mindenki hamar rájön, hogy nagyobb mint amekkorának látszik. Biztosan elfáradtál már, jobb lesz ha megiszod a teádat és felmégy a szobádba aludni, holnap jelenésed van!
- Jelenésem?
Kérdi Chester meglepődötten.
- Pontosan! Megbeszéltem egy barátommal, hogy szerezzen neked munkát. És szerzett! Méghozzá a legjobb egyetemnél! A Főnix egyetem múzeumában dolgoznál. Hát nem nagyszerű?
A fiú egy darabig nem tudja mit mondjon. Kissé túl gyors neki ez az egész, de végül rájön, hogy nagynénje csak segíteni akar, és ha ő nem keres Chesternek állást akkor senki se fog, hisz Chester nem arról híres, hogy önállósítsa magát e téren.
- De ez remek hír Jinny néni. És mi lesz ott majd a dolgom?
- Azt még én se tudom, de kértem, hogy valami neked való feladatot kapj. Majd ott elmondják mi lesz a dolgod. Holnap reggel nyolc órára várnak téged az egyetemnél. Mr. Anthony Smith-t keresd majd. És majd meg neki, hogy üdvözlöm!
- Rendben. Akkor a legjobb az lenne, ha tényleg elmennék aludni. Amúgy is elálmosodtam.
Chester feltápászkodik a székből és elindul a lépcső felé ami az emeleti szobába visz. A lépcső aljában még megáll és hátrafordul.
- Jó éjt Jinny néni.
- Jó éjt Chester, jó éjt!

Vaporastu - 3. részlet

Chester a kabinjában ébredt. A ruhája rajta. Furcsállja is a dolgot hiszen nem szokott ingbe és mellényben lefeküdni aludni. Hirtelen nem is tudja, hogy hol is van. Kimaradt neki az a rész amikor visszasétál a kabinjába és lefekszik aludni az ágyba. Ez nem is történt meg, az egyik matróz látta meg, hogy a léghajó korlátjára hajtott fejjel alszik a fiatal férfi. Mielőtt tényleg beteljesülne a kapitány jövendölése arról, hogy kizuhan és a madarak takarítják el a sziklákról, karjába kapta a könnyű, de magas testet és bevitte az alvórészlegbe. Akár egy szalmazsákot, úgy dobta le az ágyra, majd otthagyta. Chester pedig ebből semmit se vett észre. Túlságosan is jó alvó. Az ágy szélén ülve dörzsölgeti a szemeit. Feltápászkodik és a szűk kabinban lévő tükörhöz lép. Hullámos vöröses-barna haja tincsei, furcsa csápokként meredeznek minden irányba. Kezével bele dúr, gyakorlott mozdulatokkal egyengeti el rakoncátlan haját és pár pillanat alatt úgy néz ki, mint ahogy ő jónak látja. A tükör alatt egy kis asztalon mosakodóvíz járkál a táljában. Folyamatos himbálózása van a léghajónak, hasonlóképp mint a rendes hajónak ami a vízen közlekedik. De ha az ember már két napja utazik egy ilyenen, már észre se veszi a jármű mozgását. Kezeit belemeríti a vízbe és arcába fröcsköli. A víz friss, vagy ha nem is az akkor annak tűnik. Még egy álmos pillantást vet a tükörbe miután arcáról letörölte a vizet, majd elhúzza a kabinja ajtaját és kilép a hálórészleg apró folyosójára. Innen nyílnak az olyan kabinok mint amelyben Chester is aludt. Úgy dönt kimegy a fedélzetre és megnézi, hogy milyen közel járhatnak a városhoz. A nap már felkelt és úgy látszik már elég szép utat megtett az égen. Reggel tíz óra körül járhat. A napfény nem vártan csapja meg Chester szemét, ahogy kilép a halvány lámpafényes folyosóból. Kezével próbál árnyékot vetni, hogy lásson is valamit, majd mikor már megszokta a fényt előrébb lépdel, hogy újra kilessen a hajó korlátján. Ahogy odaér és kinyújtja felsős testét, rögtön vissza is kell húznia, mert egy torony mellett haladnak el. Igaz a torony nem találta volna el, hiszen bőven volt még hely a léghajó mellett, de Chester reflex szerűen húzódott vissza a biztonságot nyújtó korlát mögé. A vékony torony felé néz ami már mögöttük van, és egy egyenruhás embert lát ott, aki a torony oldalából kilógó apró erkély féleségen áll és integet neki. Vagy magának a hajónak. Kezében hosszú, magánál az embernél is hosszabb puska van, távcsővel. Chester félénken visszaint a torony "őrének" majd menetirányba fordítja tekintetét. Ekkor álla úgy esik le mint egy üllő, amit ledobtak a hatodikról. Vaporastu városa magasodik előtte, testközelből. Magas toronyházak között mennek el, befelé, a város szívébe. A fiatal férfi tátott szájjal bámulja a város nyüzsgő életét. Különböző repülő járművek repkednek szép rendezett sorban, és függő utakon autó mobilok gurulnak. Hajójuk egyre beljebb halad a városban és már olyan helyen járnak, ahol az ember meg se tudná mondani, hogy alattuk is van egy városrész. Itt már rendes utak és járdák vannak, akár egy rendes város, csak magasabb épületekkel. Végül kikötnek. Egy kiálló panel részen állnak meg, ahol több léghajó is horgonyoz. A kapitány megszólaltat egy kis harangot, hogy jelezze, megérkeztek.
-Kiszállás! Megérkeztünk! Kiszállás! -kiabálja, miközben a legénység azon ügyködik, hogy a hajó véletlenül se mozduljon tovább egy kósza szél miatt. Vastag kötelekkel kötik a platform kiálló részeire. Chester már szállna le, mikor észbe kap. A táskáját bent hagyta a kabinjában. Gyorsan vált irányt és fut a kabinok felé, hogy időben megszerezze a dolgait. Igaz, feleslegesen rohan, hiszen a többi utas még a fedélzeten sincs. Ahogy Chester kinyitja az alvórészleghez vezető ajtót, akadályba ütközik. Egy halk sikolyt is hall de a lendülettől ő már a padlón ül. Pont úgy mint akivel összeütközött az ajtóban. Egy fiatal lány, aki szintúgy a földre esett a karambol után. Ahogy Chester felfogja, hogy mi történt, gyorsan, úriember módjára felpattan és felsegíti a lányt. Nagyjából egy idősek lehetnek, talán a fiatal hölgy is most végezte el a alap iskolát és most ő is a városba jött, hogy munkát és új életet keressen.
-Jajj, elnézést kérek, bocsásson meg. Nem vettem észre, hogy kegyed is az ajtón akar áthaladni. -próbál magyarázkodni Chester miközben a lányt segíti fel álló helyzetbe.
-Köszönöm. Semmi baj, előfordul az ilyesmi. -Mondja a fiatal hölgy, miközben elrendezi a ruháját. Még mondana valamit, de a fiatal férfi el is tűnt mellőle. A lány meglepődve néz körbe, hogy hova is lett a másik, de akkora már vissza is ér Chester, immáron a táskájával a kezében.
-Még egyszer bocsásson meg nekem, hogy felborítottam. Ugye nem sérült meg?
-Ugyan! Estem én már el sokkal jobban is. Kutya bajom.- Mosolyog a lány, miközben végigméri Chestert. -Mellesleg a nevem Emily.- Nyújtja oda kezét az ideges fiúnak. Chester megszeppenve néz a felé nyújtott kézre, majd hirtelen észbe kap és viszonozza a bemutatkozást.
-Chester, a nevem Chester, örülök a találkozásnak kisasszony!
-Nyugodtan tegeződjünk, és szintúgy örülök. Mond csak, te is most végeztél az iskolával?
-Igen.
-És most, itt a városban mi járatban vagy? Munkát keresel vagy egyetemre akarsz tovább menni?
-Hát, fogal..-válaszolna a fiú, mikor odatoppan hozzájuk a kapitány.
-Kérem szálljanak le, megérkeztünk és nemsokára indulnánk tovább. Maguknak meg nem szól tovább a jegyük ha jól tudom. -néz a duóra a kapitány hunyorogva.
-Rendben máris indulunk. -szólal meg Emily és megkerülve a kapitányt elindul, hogy leszálljon a léghajóról. Rögtön mögötte, Chester aki ugyan úgy tesz mint a lány.
-Nos, Chester örültem a találkozásnak. Remélem még összefutunk valahol nekem most mennem kell. -Emily egy közelben parkoló autóhoz sétál és a hátsó ajtót kinyitva beszáll a járműbe ami szinte rögtön elindul. A fiú csak néz utána, majd a mellénye belső zsebébe nyúl és egy térképet vesz elő. Széthajtja majd szemeivel keresgélni kezd.
-Áhh! -bök rá egy piros körre a térképen. -Itt lakik Jinny néni, nincs is olyan messze. -felnéz a térkép mögül, majd elindul az egyik irányba, ami a véleménye szerint arra visz amerre ő akar eljutni.

Vaporastu - 2. részlet

Az alsóváros éjszakánként a leghangosabb. Ekkor az ivók megtelnek emberekkel, akik egy hosszú nap után csak egy kis kikapcsolódásra vágynak. Na meg egy kis italra ami elfeledteti velük a nyomorúságos életüket ami annyiból áll, hogy gyárba be, majd a gyárból ki. Ha nem lennének kocsmák az emberek itt hamar beleőrülnének a munkába és vagy fellógatnák magukat otthon, vagy puszta jókedvből gyújtogatnák fel a házakat. Szerencsére nem szokott ilyesmi történni, hisz az alkohol és a kocsmai társaság elfeledteti a gyári munkással minden nyűgét és baját. Joe ivója is ilyen hely. Egy szépnek egyáltalán nem nevezhető hely. A patkányok úgy járkálnak az emberek között mintha fajtársaik lennének és ha nem akarja valaki, hogy a patkány beleigyon az italába, jobb ha egy jól irányzott mozdulattal jól leüti az asztalról. Ha elég erősen ütjük akkor talán aznap este nem fog visszatérni és inkább kipiheni a fáradalmakat a vackában, de biztosak lehetünk benne, hogy másnap újra látjuk a kis dögöt. A kocsma egész szépen meg van telve, nem is csoda hisz hétvége van. A szerencséseknek ma nem kell dolgozniuk, és kapva az alkalmon itt költik el azt a kis pénzt amit megkerestek. Hangos a hely, mindenki beszél és ordítozik a másikkal, közben whiskeys poharak koccannak egymásnak vagy sörös korsók csapódnak nagyot a rozoga asztalokon. Joe, mint mindig, most is a pult mögött tevékenykedik. Italokat tölt ki és poharakat mos el, majd törli őket egy szakadt ronggyal. Épp egy korsót törölget mikor egy neki ismeretlen hang szólítja meg a pult felől. Hátrafordul és egy fickó ül a pultnál. Fején nagy kalap, rajta egy hosszú fekete szövetkabát, alatta mellkasa előtt egy vastag öv fut át, amin egy kovás pisztoly lóg. Legalábbis úgy néz ki. Feltételezhető, hogy nem az aminek látszik, hisz az ilyesfajta pisztolyokat már régóta nem használja senki. Túlságosan pontatlanok távolra és egyszerre csak egyet tud lőni. A revolverek sokkal biztosabb lőfegyverek és általában azt szokták használni mindenfele.
-Mit adhatok? -Szólítja meg az ismeretlen kalapos egyént a csapos.
-Egy whiskey lesz, jég nélkül. -válaszol a másik miközben felemeli fejét, hogy Joe-ra nézzen. Ekkor az arca is láthatóvá válik, eddig a kalap eltakarta. Hosszúkás és csontos arc, borostás és sebhelyes. A legjobb leírása egy "mindennapos" gonosztevőnek. Joe jól megnézi magának az ismeretlen arcot, majd lenyúl a pult alá és kirak egy nagyjából tiszta üvegpoharat, majd megtölti whiskeyvel. Jeget nem rak bele, hisz nem úgy kérte, meg amúgy sincs jege amit belerakhatna. A borostás alak nagyot kortyol az italba, a fele el is tűnik. Kissé körbejáratja a whiskeyt a pohárban majd a maradékot is lehúzza. Az arcán egy kis fintor se ül ki, márpedig az itteni whiskey nem olyan jó, hogy bárki is így igya. Sőt kifejezetten rossz az itteni whiskey, de úgy tűnik a fickónak ízlik.
-Még egyet. -szólal meg az ismeretlen kis idő elteltével. Joe odafordul és tölt még egy adagot a pohárba.
-Mondja uram, maga honnan jött? Tudja az összes vendégemet ismerem, de magát még egyszer sem láttam.
-Baj, hogy itt akarok inni? -válaszol a fickó szárazan.
-Dehogy baj! Sőt, örülök neki, hogy eggyel több vendégem van, csak nagyon érdekelne ki maga. Tudja, jobb szeretem ismerni kik isznak nálam. Ez amolyan kíváncsiság a részemről.
-A nevem Sakál, és nem vagyok helyi. Csak átutazóban vagyok, a felsővárosba tartok.
-A felsővárosba? Mit akar a magafajta ott ahol a csak kőgazdagok élnek? Csak nem kirabolni valakit? Mert ott mindenki legalább két testőrrel járkál az utcán is.
-Nem rabolni megyek oda, viszont a dolgom a felsővárosban csak rám tartozik.
-Hát jó.-von vállat Joe, majd folytatja a poharak törlését. Sakál be is dobja a whiskeyét, majd kirak a pultra egy marék aprópénzt és szó nélkül távozik a kocsmából. A kocsmáros széttolja a pénzérméket és miután belenyugodott, hogy a fickó elég pénzt hagyott itt két whiskeyért, máris elrakja a bevételt és egy patkányt félrerúgva elindul, hogy összeszedjen pár üres poharat az asztalokról.

Kívül az utcán egy lámpa alatt áll meg Sakál. A zsebébe nyúl és egy vékonyabb szivart kap elő amire rá is gyújt. Nagyokat szippant és szürke füstfelhőket pöfékel ki. Újra a zsebe mélyére nyúl és egy összehajtott papírt vesz elő. Széthajtja, és nézegeti a rajta lévő rajzot. Egy gúla alakú tárgyat ábrázol, rajta furcsa rúnákkal. Végigsimítja kesztyűs kezével a papírt.
-Hamarosan az enyém leszel, és szépen meggazdagszom belőled kicsikém.
Egy elégedett mosoly ül ki Sakál arcára, majd gondosan újra összehajtja a papírt és zsebre vágja. Szív egy nagyot szivarjába és elindul a sötét utcákon.

Vaporastu - 1. részlet

Vaporastu alsóvárosa ad helyet azoknak a személyeknek akik a városi ranglétra alján helyezkednek el. Itt élnek a gyárak munkásai, a koldusok, az árvák, a tolvajok, csalók, rablók, alvilági alakok. Sajnálatos módon ez a hely ilyen. Sötét és koszos, romos. Az alsóváros házaival nem törődik a városi felügyelet. Hagyják, hogy összeomoljanak és az enyészeté legyenek. Ha meg ráomlik pár ott alvó emberre, az nekik csak jó, annyival kevesebb szegény van a városban. Ha meg gyári munkás volt? Egyáltalán nem baj, hiszen a várólisták a gyáraknál elég nagyok ahhoz, hogy rögtön felvegyenek egy másik embert a posztra és folytatódjon a munka úgy, mintha nem is történt volna az ég világon semmi. Nos, ilyen város ez. A felsőváros arisztokratái legalább annyira alávalóak mint az alsóváros kocsmájában whiskeyző félszemű alak, aki abból él, hogy szerencsétlen embereket ránt be a sötét sikátorba és vágja el torkukat és veszi el az összes rajtuk lévő értékes tárgyakat. Beleértve a ruhákat is. Persze nem csak a szélsőségeké ez a város. A közváros (ahogy a nevéből értetődik, az alsó- és felsőváros között helyezkedik el) egy egészen jól szocializálódott városrész. Talán azért mert ide érkeznek azok, akik új élet után néznek és a városban akarják ezt az új és csodálatos életet elkezdeni. Léghajók érkeznek és indulnak tovább, rajtuk utasokkal. Helyiek és most érkezők. Az egyik ilyen hajó korlátján hajol épp ki Chester. Próbál minél jobban kinyújtózni, hogy láthassa Vaporastu hatalmas városának képét, ahogy kirajzolódik a horizonton. Szinte már teljes testtel kilóg a korláton túlra, mikor egy erős kéz visszahúzza a fedélzetre. Chester nagyot koppan a fapadlón. A léghajó kapitány áll előtte. Szakállas és vaskos alak. Kék hosszú kabátot visel, mellén kitűzővel, hóna alatt a kapitányi sapka, szájában a pipája füstölög.
-Óvatosan azzal a nagy nézelődéssel uram! Ha átfordul a korláton senki nem fog lemenni, hogy összekaparja a ripityára tört testét. Legfeljebb a keselyűk. Azt meg gondolom maga se akarja. -Nyújtja a kezét a padlón ülő fiatal férfinak, hogy bele kapaszkodjon a kapitány karjába, és azáltal felhúzza álló helyzetbe. Chester a válla felett letekint a mélybe és kissé megborzong ahogy elképzeli, hogy lezuhan és egy sziklán landolva szörnyethal. 
-Nem, azt én sem szeretném. Csak tudja izgatott vagyok, hogy már láthatáron van a város.
-Rendben, rendben mit bánom én, csak ne zuhanjon ki a hajóból és akkor minden rendben. Annyi embert kell a városba vinnem amennyivel indultam. -Szól a kapitány, majd sarkon fordul és magára hagyja a fiatal férfit. Chester újra a korláthoz lép majd könyökein támaszkodva nézi ahogy a nap vörösen süllyed az égen, hogy átadja a helyet az estének.